Július végén repültem Franciaországba azzal a szándékkal, hogy javítom a nyelvtudásom, és tapasztalatot gyűjtök a nagybetűs élethez, ami (sajnos) nagyon a sarkamban van. Így visszatekintve azt hiszem a célom elértem, de ennél még sokkal de sokkal többet adott ez az út. Ezen a blogon természetesen a gasztronómiai élményekről fogok beszámolni, de ezen kívül rengeteget tanultam a vidéki életről, arról, hogyan éljünk harmóniában önmagunkkal és a természettel. Mi is az ami fontos az életben, és miért dolgozunk. Dolgozni úgy kell, hogy jó legyen. Ez a legfontosabb üzenete az útnak.
Két, teljesen különböző mentalitású családnál dolgoztam, biofarmokon, festői környezetben, csodálatos tájjal, a Mont-Saint Michel-i öböl közelében.
Az első hely egy családi farm volt, ahol gyümölcsfeldolgozással foglalkoztunk. Vagyis gyűjtöttem, szedtem a gyümölcsöket, amiből a "gazdasszony" lekvárt főzött. Első nap azonban az öböl jellegzetességét gyűjtöttem vele, mely apály idején hajt ki a tengerhez egészen közel. A növényke neve SALICORNE. Ezt a néni megmosta, és ecetbe tette. Köretként ették mindenféle húsokhoz, illetve galette-hez (erről még később). Utolsó nap ki is mentem a partra, szerencsére nagyon alacsony volt a vízállás, és szedtem is vagy fél kilót, amit nyersen hazahoztam, és itthon fehérborecetbe tettem. Érdekes, sós íze van, kicsit a kovászos ubihoz hasonlít, és aki kóstolta annak ízlett.
Ha Bretagne akkor galette. És Moules frites. Valahogy így:
A galette egy sós palacsintához hasonló étel, melyet tojással, kolbásszal, sonkával, vagy sajttal töltenek. A tészta alapanyaga a hajdinaliszt, vagyis "fekete búza" (blé noir) őrlemény. Nagyon ízletes, hoztam is egy kilót, bár majdnem ott kellett hagynom a reptéren a túlsúly miatt...:)
Saint Malo-n volt alkalmam megkóstolni a híres Saint Jacques kagylót galettel és egy hagymás mártással. Nagyon jó volt, és meglepően olcsó. Hát hiába, ha sok van belőle:
A fekete kagylóhoz sültkrumpli dukál Aszterixéknél. Persze lehet fokozni az élvezeteket fűszeres, sajtos öntetekkel. Egy szó mint száz, a friss kagyló nagyon finom így, főleg sok petrussal meghintve. Itthon mélyhűtött változatot még nem ettem, de van egy olyan gyanúm, hogy ez azért jobb.
Mindig akadt friss tenger gyümölcsei (nagy örömömre), úgy mint a makréla, melyet besóztunk és grillen megsütöttük. Csak így egyszerűen.
Az első családnak volt egy kb 100 éves kemencéje, melyben egyik este kenyeret sütöttünk. Engem azonban a breton tejberizs, a "teurgoule" töltött el csodálattal. Egy tejberizs alapot betesznek kenyérsütés után egy cserépedényben a kemencébe, és reggel veszik ki. Addigra a rizs megfő, a tej és a cukor karamellizálódik mennyei aromát adva ezzel az egyébként borzasztó egyerű kombinációnak. A szupermarketekben kapható arrafelé a nagyüzemi változat, ami persze nyomában sincs az eredetinek, de még ez is valami hihetetlenül finom, úgyhogy hoztam is haza egy dobozzal:) (Az eredetiről képem nincs, csak a bolti változatról)
 | |
| Phare Breton, szintén breton finomság. Sűrű palacsintatészta gyümölcsökkel, kemencében sütve. |
 |
| A csóró teurgoule :D |
A második farmon megismerkedtem a sajtgyártás alapjaival, sőt, a végére magam is készítettem "tomme de vache"-t, amelyet azt hiszem francia hegyi sajtnak szoktak nevezni magyarul. Személyes kedvencem a kecske változata.
 |
| melegítés 42 fokra |
 |
| Tomme de vache |
 | |||||||
 | |
| A sajtok várják, hogy valaki megfordítsa őket. |
Az utolsó estét méltó képpen ünnepeltük. Az "Agneau de prés salés" egy olyan bárányka, amely a Mont St Michel-i öböl halofita növényeit legelészte. A halofita növények só- és jódkoncentrációja rendkívül magas, ilyen a korábban említett salicorne is. Az állat húsa ezáltal eltérő a többitől, kellemesen sós ízű és sütés után is rendkívül omlós. Nem csoda, hogy megkapta az "AOC" minősítést Franciaországban, amely a védettséget biztosít a termék felett. Az ára is csillagászati, 2 szeletet vettünk 15 euróért. Stresszben is voltam rendesen, nehogy elszúrjam, ilyen drága alapanyaggal szerintem még nem volt dolgom. Végülis csak serpenyőben sütöttük körbe vajon, flancosan mondva rozéra. Sikerült hozzá az eddig kóstolt legjobb cidert és házi jellegű baguette-et szerezni (10 km-es sétámba került, de ez is megérte), úgyhogy azt hiszem jobban be sem fejeződhetett volna a breton és normann vidékeken tett utazásom. Köszönöm.
 |
| Ezért megérte beállítani rendesen a kamerát... |
 |
| Agneau de prés salés |
És néhány kép, ha eddig nem győztelek meg arról, hogy ide egyszer el kell menni:
 |
| Boulangerie artisanale |
 |
| Név szerint ismertem a sajthoz vezető első lépés, a tej "előállítóit". |
 |
| Kenyérsütés |
 |
| Őrült só = Guérande-i só+fűszerek |
 |
| Rebarbara lekvár és a jellemzés: A biolekvár nyomokban meztelencsiga nyálat, valamint sündisznó, mezei egér és vakond ürüléket tartalmazhat. Kerti gyümölcsök és nádcukor. 100% szeretet. |
Merci pour: Matthieu, Catherine, Michel, Émeric, Gabrielle, et tous les gens et animaux avec qui j'ai fait connaissance.
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Halofit%C3%A1k
http://www.agneaupresale.org/
