Jamie-féle mogyorógrillázsos trüffel hmmmm

Annyi történt hogy kb másfél hétig csokifüggő lettem. Egyébként is szeretem a csokit (ki nem??), de nálam ez a szeretet kimerül mondjuk 3 tábla/évben. Azt is forró csoki, fagyi, vagy süti formájában eszem. Ha bon-bont készítek hazahozom, elosztom, ha kapok nagy lelkesen felbontom, eszek belőle pár szemet, majd ottmarad, nem úgy mint most.. És nem ám holmi olcsó tejcsokikat ettem ami hírről sem ismeri a kakaóvajat, hanem ilyen 60-80 %-os J. D. Gross meg hasonló csodákat zabáltam, amiket csak azért tartottam, hogyha csokigolyót készítek legyen mivel bevonni. Meg forró csokit, holland kakaóporos kakaót, Anyuci nagyon durva olasz alkoholos bon-bonjait vááá. Ésakkor jött a Beáta nap. Na -gondoltam- elkészítem Jamie trüffeljét, ami marad azt meg hazaviszem. Nos, az elkészített csokimassza felét megettem csak úgy a tálból, formázatlanul.
Még eltartott pár napig az őrület, aztán a rajongásnak vége lett egyik napról a másikra. Eszti szerint valami hiányzott a szervezetemből amit a csoki pótolt... szerencsére pótolta még mielőtt nem bírtam volna begombolni a nadrágom... :D
És gazdagodott az ajándékcsoki repertoár egy nagyszerű recepttel:




Hozzávalók:
75 gr min60%-os csoki (J.D.Gross Amazonas!alegjobb!! :D)
1 dl tejszín (jó zsíros :)
100 gr tisztított török mogyoró
200 gr cukor
4-5 ek víz

Mogyigrillázs készítettem: A cukrot feltettem a vízzel karamellizálódni. Mikor halvány borostyán színű volt, beleöntöttem a mogyorót, és még tovább karamellizáltam, míg barnás színt kapott, majd az egészet kiöntöttem egy olajjal nagyon vékonyan kikent tepsire. Fél órára félretettem, hogy teljesen kihűljön.
A csokit vízgőz fölött megolvasztottam, majd hozzákevertem a tejszínt. Ettől szép fényes lett a massza.
Miután a karamell kihűlt egy késes aprítógépbe tördeltem és durvára aprítottam az egészet. Ezt a grillázst forgattam össze az előzőleg elkészített csokimasszába, kiöntöttem egy jénaiba és a hűtőben hagytam egy kicsit megdermedni, kb egy óráig. Amikor már formálható volt a massza golyókat formáztam (az egyik felét, a másikat eltüntettem :), és meghempergettem kakaóporba vagy porcukorba. Olvasztott étcsokiba kellett volna mártani (csak nem volt rá időm) merthogy a csokigolyó így elég lágy lett, mivel a mogyoró is rendesen kiadta az olajtartalmát. Nade az íze.... no comment :D