Pedig nem akartam. de tudjátok hogy van ez... Gondolkodok, mit kellene anyák napjára sütni és kiindulok például az eperből, de a végén sós mogyorós torta lesz, vagy túróból, vagy valami diósból, de neeeem a végén mindig a sós mogyorót dobja ki a gép.
Szóval a florentinből kiindulva készítettem ezt a sütit, ami amúgy olyan mint a Snickers csoki, csak sokkal de sokkal finomabb. (A benne rejtőző kalóriákra pedig próbáltam nem is gondolni...) De komolyan ez annyira jó, hogy inkább bevállalok még egy kört a következő futáskor, minthogy kihagyjam.
Hozzávalók:
4 ostyalap
10 dkg cukor + 5 dkg barna nádcukor + 2 ek méz
5 dkg vaj
1,5 dl tejszín
20 dkg sós pörkölt földimogyoró
A cukrot és a mézet elkezdtem lassú tűzön karamellizálni. Mikor már aranysárga volt beletettem a vajat, kevergettem, és mikor mély karamell színe lett hozzáöntöttem a tejszínt. Kicsit még hevítettem, de vigyázzunk nehogy odaégjen, bár ilyenkor már kicsi rá az esély. Ezután beleforgattam a kicsit összetört mogyorót és kitettem hűlni a masszát. Mikor már nem volt nagyon forró, két téglalap alakú ostyán egyenletesen eloszlattam, és a tetejére tettem a másik két ostyalapot. Hidegen teljesen jól szeletelhető.
Aki még fokozni akarja az élvezeteket, csorgasson rá csokit. Nekem nem volt sem időm, sem türelmem, de enélkül is elfogyott a fele, még mielőtt a végleges formáját megkapta volna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése